|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 23 találat | lapozás: 1-23 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Almási Béla 1999. november 3.A Máltai Szeretetszolgálat vagy Segélyszolgálat 1991 májusa óta működik Erdélyben. A nagyváradi fiókszervezet rendszeresen segít a rászorulókon, ezen túl évenkénti zarándoklatokat szervez a mozgásukban súlyosan korlátozottak részére. Idén az Arad melletti Kisiratosra mentek, hogy találkozzanak az ottani otthonban lakó sorstársaikkal. A kisiratosi otthon kizárólag a mozgássérülteké. Dr. Almási Béla másodállásban vezeti az épületkomplexummá bővült otthont, amúgy Kisiratos körzeti orvosa. 1995-ben kezdték az építkezést, ifjúsági munkatábor-rendszerben épültek fel a már meglévő épületek. Átlagosan harminc fiatal érkezik az ország különböző részeiből ide. Egyelőre tizenketten laknak itt, amikor az épület teljesen elkészül, negyven férőhelyes lesz. - Népkonyhát is működtetnek, ahonnan naponta 120-150 adag étel kerül rászoruló falubeliek asztalára. /Szeretetotthon Kisiratoson. = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 3./2000. augusztus 22.Aug. 20-án véget ért az egyhetes ifjúsági munkatábor, amelyet a kisiratosi Máltai Ház vezetősége hirdetett meg, és amelyen nem csak Erdélyből, hanem a Kárpátokon túlról is részt vettek fiatalok. A táborban szakemberek irányítása mellett betanított munkát végeznek, mégpedig ingyen. Kisiratosra látogatott Barla Zsuzsa, a Máltai Segélyszolgálat országos szervezetének főtitkára, aki elmondta, hogy az építkezés a németországi Rotary Club anyagi támogatásával indult be. A jelenlegi épület szűknek bizonyult /abban 20 mozgássérültet tudnak elhelyezni/, azért építik az újabb házat, szintén mozgássérültek számára. 1991 óta, amióta megalakultak, a németországi Máltai Segélyszolgálat évről évre csökkenti a támogatást. Azt várják, hogy lassan saját lábukra álljanak. A máltaiaknak 24 működőképes filiáléjuk van. három nagy szociális központtal. Talán a legnagyobb a kisiratosi, utána következik a temesvári, ahol idősek otthonát működtetnek. A harmadik a sepsiszentgyörgyi, ahol önkéntes beteglátogató tevékenység folyik. Dr. Almási Béla, a Máltai Segélyszolgálat kisiratosi filiáléjának elnöke beszámolt arról, hogy öt éve próbálkoznak a Máltai Ház működését biztosító saját gazdasági tevékenység beindításával, de egyelőre kevés sikerrel. /Bővül a Máltai Ház Kisiratoson. = Nyugati Jelen (Arad-Temesvár), aug. 22./2001. március 20.Ápr. 20-án fogja tisztújító közgyűlését tartani Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Arad megyei szervezete, határozták el márc. 18-án Majláton, ahol megjelent a legtöbb megyebeli gazdakör elnöke. A megbeszélés fő témája a gazdakörök jövője volt. Többen arra hívták fel a figyelmet, hogy a "törékeny", azaz kellőképpen meg nem szilárdult szervezetek fokozott törődést igényelnek. A gazdakörök úgy működhetnek eredményesen, ha állandó kapcsolatban vannak egymással. Ehhez szükséges a napokban Aradon beindult információs központ üzemeléséhez az anyagi alapok megteremtése. Dr. Almási Béla megyei elnök és Kocsik József ügyvezető elnök szerint rövid időn belül a központ önellátóvá válhat. /Április 20-án tisztújító közgyűlés az aradi RMGE-ben. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 20./2001. április 25.Ápr. 20-án tartották meg az RMGE Arad megyei szervezetének tisztújító közgyűlését Gájon, a Caritas székházában, jelen volt Kiss Károly országos alelnök is. Dr. Almási Béla elnök leköszönő beszédében elmondta: személy szerint nem elégedett saját tevékenységével. Kocsik József ügyvezető alelnök számolt be a szervezet eddigi munkájáról. Továbbképző tanfolyamokon vettek részt, pályázatokat nyertek, a megyében több helyen Ezüstkalászos tanfolyamokat szerveztek, Kisiratoson országos küldöttgyűlést tartottak. Kiss Károly országos alelnök a kukorica-programról beszélt, amelyet pályázat útján 50 százalékban a magyar kormány finanszírozott. A jelenlévők egyhangúlag Kocsik Józsefet választották új elnöknek. A szervezet további sikere nagymértékben függ a májusban Aradon rendezendő országos agrárfórumtól és az információs központ felavatásától. /Májusban országos agrárfórum. Új vezetősége van az RMGE aradi szervezetének. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 25./2001. június 19.Tíz esztendővel ezelőtt, 1991. máj. 11-én alakult meg Romániában a Máltai Segélyszolgálat, amely néhány év alatt egész hálózatot épített ki az ország nyugati részében. Kolozsvár, Temesvár, Arad után Kisiratoson is megkezdte működését a szolgálat kirendeltsége. A Máltai Segélyszolgálat aradi kirendeltségén jún. 15-én a emlékeztek meg a jeles eseményről. Farkas Viktória, a Máltai Segélyszolgálat aradi kirendeltségének vezetője elmondta: terveik szerint hagyományőrző csoporttá szeretnék alakítani a fiatal lányokból és fiúkból verbuválódott kis közösséget, amely felélesztené az aradi, Arad környéki táncokat, népdalokat, népszokásokat. Tervezik táncházak létesítését Aradon és a megye falvaiban. - Elkészült a polgármesteri hivatal és a Máltai Segélyszolgálat aradi kirendeltségének közös beruházása: egy korszerűen berendezett fogorvosi rendelő, amelyet előreláthatóan a szerény anyagi körülmények között élő emberek vehetnek majd igénybe. Az új létesítmény avatási ünnepségén megjelent Barla Zsuzsa, a Máltai Segélyszolgálat főtitkára Kolozsvárról és dr. Almási Béla, a Máltai Segélyszolgálat kisiratosi kirendeltségének vezetője is. /Aradon is megünnepelték. A Máltai segélyszolgálat tíz éves évfordulója. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 19./2003. július 28.Júl. 27-én véget értek a kisiratosi falunapok. A háromnapos rendezvény nem csupán kulturális eseményekben bővelkedett, a sportvetélkedők se maradtak el. Júl. 25-én páter Godó önéletrajzának bemutatóját követően egy képzőművészeti és egy iskolaitabló-kiállítást is megnyitottak. A Magyarországról érkezett dr. Csáky Csaba beszélt a faluturizmusban rejlő lehetőségekről. Másnap dr. Almási Béla a kisiratosi Faluházról szólt a vendégeknek. Délután a faluturizmusról, közhasznú társaságokról, nyugdíjas egyesületek szövetségéről tartottak megbeszélést. A legszebb a tucatnyi népi együttes utcai felvonulása és a kultúrház mögötti szabadtéri fellépése volt. Vasárnap a sportrajongók napja volt. /Karácsonyi Zsolt: Az aszfalt is táncparketté változott. Mozdulatország Kisiratoson. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 28./2003. augusztus 28.Megnyílt a III. Kisiratosi Képzőművészeti Tábor. A tábor alapjait a kilencvenes évek közepén Alaszu Pál és Almási Béla vetette meg, akik festménygyűjtő akcióba kezdtek, s az összegyűjtött 45 alkotást Németországban állították ki. A képek eladásából befolyt összeget a képzőművészeti tábor létrehozására fordították. Babócsik László aradi festő minden alkalommal jelen volt a táborban, Toma Diana temesvári grafikus először vesz részt a rendezvényen. /Karácsonyi Zsolt: III. Kisiratosi Képzőművészeti Tábor. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 28./2003. szeptember 9.Véget ért Kisiratoson a képzőművészeti tábor. A két hétig tartó rendezvény záróakkordjaként megnyitott tárlaton 12 képzőművész 48 munkáját tekinthették meg az érdeklődők. A munkákat Banner Zoltán műkritikus és Szekernyés János, a Romániai Képzőművészek Egyesülete temesvári fiókjának elnöke értékelte. Banner Zoltán meglepetésének adott hangot, hogy a régió első állandó képzőművészeti tábora éppen a Bánság egyik legkisebb falujában jött létre. Úgy vélte, hogy az idei alkotások a látványtól a látomásig vezetik el nézőjüket. A képzőművészek nevében Gnandt János mondott köszönetet dr. Almási Bélának a tábor létrehozása és fenntartása érdekében vállalt önfeláldozó munkájáért. /Karácsonyi Zsolt: Látványtól a látomásig. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 9./2004. július 26.Színes forgataggá változott a júl. 23-25-e közötti falunapokon a vendégszeretetéről híres, idén községgé vált Kisiratos. A kultúrotthonban képzőművészeti kiállítással nyitották meg a háromnapos eseményt. A civil szervezetek /Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesülete, Máltai Segélyszolgálat, Kölcsey Egyesület, Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Pro Majlát Egyesület stb./ képviselői megbeszélést tartottak a szervezetek szerepéről a helyi közösségek alakításában. Kisiratos monográfiáját Ujj János történelemtanár mutatta be a szerző, Kovách Géza jelenlétében. Jövőre elkészül a kötet folytatása. Az újkori Kisiratos 1818-ban alakult meg. Volt olyan esztendő, amikor a helyi iskolában 520 diák tanult, ma 143-an vannak. Másnap falvédő kiállításra hívták az érdeklődőket. Almási Béla, a tájház létrehozója, a kiállítás szervezője megnyitotta a falvédő tárlatot. A település főutcáján zenekar kíséretében indultak el a népi táncosok. A Godó Mihály nevű cserkészcsapat tagjai bocsátották áruba munkáikat. Sikert ért el fellépő erdőhegyi Bokréta, a pécskai Búzavirág, a simonyifalvi Leveles, a békéscsabai Tabán és Kis Tabán, a kisiratosi Gyöngyvirág és a szentannai Bazsalikom táncegyüttes. A kisiratosi Menyecske tánc- és népdalcsoport új ruhában mutatkozott, s az utolsóként színre lépett Kisiratosi Magyar Gazdák Egyesületének férfikórusa. A harmadik napon, vasárnap sportvetélkedők zajlottak. /Nagyálmos Ildikó: Falunap fáklyás felvonulással. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 26./2005. augusztus 11.Ötödször rendezték meg Kisiratoson a képzőművészek nemzetközi táborát a Máltai Segélyszolgálat helyi fiókjának támogatásával. A tábor házigazdái dr. Almási Béla és felesége, Olga asszony voltak. Az érdeklődők megtekintették az alkotótáborban részt vett 15 festő és két szobrász munkáit. /Regéczy Szabina-Perle: Nemzetközi tábort zártak Kisiratoson. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 11./2006. február 27.Február 25-én tartotta a Máltai Segélyszolgálat kisiratosi fiókszervezete 2005. évi közgyűlését. Részt vett két országos elnökségi tag, Almási Olga és László Lajos, utóbbi az országos Máltai Ifjúsági Szervezet szóvivője is. Almási Béla, a kisiratosi szervezet vezetője megtartotta beszámolóját, valamint ismertette az idei év célkitűzéseket. Továbbra is sikeresen folytatódnak a már elindított programok: a mozgássérült otthon működtetése, idős emberek otthoni ellátása, valamint az idősek napközi otthona. Tovább bővül a dévai Szent Ferenc Alapítvánnyal közösen támogatott gyermekprogram. Megalakították a Máltai Kft.-t, főleg mezőgazdasági profillal, ezáltal lehetőséget teremtve további pályázatok megírására és a termőfölddel rendelkező idős emberek megsegítésére. /Kisiratosi máltaiak évi közgyűlése. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 27./2007. február 27.Február 24-én Kisiratoson a Máltai Házban tartotta évzáró közgyűlését a Máltai Segélyszolgálat helyi szervezete. Az ülést dr. Gállfy Gyula, a főtitkárság képviselője vezette. A Kisiratosi Máltai Segélyszolgálat elnöke, dr. Almási Béla beszámolójában kitért a 40 beutalt ellátására, a naponta 50 személynek hazaszállított ebéd ismertetésére, a napközi tevékenységben rendszeresen résztvevő több mint 20 helybeli idős munkájára. /(balta): Máltai zárszámadó közgyűlés. Karitatív munka Kisiratoson. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 27./2007. szeptember 7.Szeptember 8-án Aradon, másnap Kisiratoson dedikálja legújabb könyveit Sarusi Mihály. Sarusi Mihály /sz. Békéscsaba, 1944. ápr. 7./ író, költő, újságíró tudatosan ápolja romániai magyar (és román) gyökereit, helytörténeti tanulmányban (Kisiratos helynevei, Kisiratos ragadványnevei), igaz történetben (Fekete-Zaránd), vagy akár magánkiadású versben (Ugatoló). Évekig az MTI békéscsabai tudósítója volt, jelenleg Balatonalmádiban él. „Dunántúlon élő erdélyi gyökerű alföldi vagyok” – szokta mondani. Szalbek-Iratos /Irodalmi Jelen Könyvek, Arad/ című munkájában megírta: az a szeretet köti ehhez a földhöz – ahhoz, amelyen Arad és Kisiratos is fekszik –, amelyet családjától kapott. Kisiratosi falurajzának a most megjelenő már a hatodik kötete, s kiadásra kész a hetedik is. Sarusi Mihály feladatának tartja fölmutatni a mai mindennapi társadalmi embertelenség elviselhetetlenségét. Sarusi Mihály számára Simonyi Imre az elmúlt század második felének egyik legfontosabb költője. Ezért is segítette a gyűjteményes Simonyi Imre-kötet kiadását. Sarusi Mihály legújabb könyve: Fő, hogy mögvagyunk, alcíme Öten Iratosról. Az öt szereplő: Hodács Ágoston műfordító plébános, Kovács Ferenc tanár, író, népköltési gyűjtő, Godó Mihály jezsuita atya (aki összesen 18 évet ült börtönben), Kurtucz István parasztkántor (a bátyja), és dr. Almási Béla Máltai-ház-építő körorvos. /Hevesi Mónár József: Égbekiáltó gondolatok. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 7./2008. június 2.Május 31-én Kisiratoson irodalmi estet tartottak. Dr. Almási Béla körzeti orvos, a Kisiratosi Máltai Segélyszolgálat elnöke köszöntötte az érdeklődőket és a szerzőket, Pávai Gyulát (Mesélő aradi házak), Csanádi Jánost és Réhon Józsefet (Ahol a patika áll), továbbá Ujj Jánost (Arad építészeti emlékei). A szerzők ismertették kiadványaikat, végül az erdőhegyi Körös-mente Irodalmi Kör tagjainak szavaltak. /Balta János: Rendhagyó irodalmi est Kisiratoson. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 2./2009. július 21.A VIII. Kisiratosi Napok kulturális és hagyományőrző rendezvénysorozat alkalmával a község díszpolgárává avatták Sarusi Mihály magyarországi írót és újságírót, valamint– post mortem – az idén májusban elhunyt dr. Almási Béla orvost, a település és Arad megye magyarságának jeles közszereplőjét. Amíg a Jó Isten engedi, segítek ennek a falunak, mert nagyon sokat jelent nekem – mondta. Békéscsabán született, Balatonalmádiban él, de élhet akárhol, akkor is millió szál köti ehhez a világhoz az ősei, az élményei miatt, hiszen itt nőtt fel a környéken. Sarusi Mihály a kisiratosi szálakat az 1970-es évek derekán kezdte gyűjteni. Édesapja 1940-ben jött át Magyarországra, de az ‘50-es évek óta hazalátogatott. Sarusi több könyvet írt Kisiratos faluról. Kisiratos falurajzának eddig hét kötete jelent meg, a nyolcadikon dolgozik, a kilencediket is tervezi, a tizediknek meg azt szeretné, hogy egy albumot adjanak ki a falu száz évéről, a megmaradt fényképekből. /Pataky Lehel Zsolt: „Élhetek akárhol, millió szál köt Kisiratoshoz. ” = Nyugati Jelen (Arad), júl. 21./2009. szeptember 7.Szeptember 11-én zárul a kilencedik kisiratosi nemzetközi alkotótábor. Ezúttal is a Máltai Ház ad otthont a művésznek. Először fordul elő, hogy nem a tábor létrehozója és lelkes támogatója, dr. Almási Béla fogadja és köszönti a vendégeket. A művészet pártolóját idén tavasszal ragadta magával a gyógyíthatatlan kór. Követte barátját, néhai Alaszu Pált, akivel egykor kitalálták a jótékony célú kiállítást, amiből aztán a művésztelep kinőtte magát (az itt készült alkotások azóta is a Máltai Ház javát szolgálják). Az idei tábor bővült más művészeti ágazatokkal: zene és színjátszás is bekerült a kiegészítő programok közé. „A kisiratosi művésztábornak nincs hagyománya a tematikában – mondta Tasi József – művésznevén Tajó – temesvári szobrász, az idei tábor művészeti vezetője. /Pataky Lehel Zsolt: IX. Kisiratosi Alkotótábor. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 7./2014. május 16.Almási Béla öt éve ment elÖt év… Mintha évtizede távozott volna közülünk. A hiánya miatt érzi így az ember? 1986-ban jelent meg Magyar Krisztus című regényem, s jól éreztem, hogy egy darabig nem érdemes nekivágnom (Csabáról) az erdélyi határnak. Mert gyanítottam, tűvé teszik érte – és olvasóiért – bizonyos Szerv emberei (?) fél Arad megyét, s ez nekem sem ígért sok jót. Hogy 1989 végétől újra mehettem haza, Aradba-Csanádba (Kisiratosra és Aradra), hamar megtudhattam: valóban zaklattak nem egy aradit s kisiratosit a táj magyar parasztvilágának legutóbbi kétszáz évéből merítő regényem miatt. Az 1980-as évek elején emlegette Almási Bélát, Kisiratos körorvosát Kurtucz Gergő öcsém (unokatestvéreim egyike, Béla egykori osztálytársa – nyugodjék békében ő is!), hogy szeretne velem beszélgetni. Ekkor, a ’90-es évek elején ismerkedtünk meg végre egymással. Hogy egész további életünkre szóló barátság legyen belőle – túl síron, akármin? Hogy milyen ember volt, az aradiak nagyon jól tudják, nem kell nekik bemutatnom! Szerénysége, hon- s népszeretete, szorgalma, önfeláldozása, műveltsége és művészetszeretete, mély embersége, önzetlensége, megannyi áldozatvállalása és vállalkozása közismert. (Nálunk, Csonka-Magyarországon van megyei díszpolgárság is. Ha lenne Aradban, tisztelettel ajánlhatnám az Arad megyei illetékesek figyelmébe: Almási Béla nagyon megérdemelné! Megszolgálta… ezt a megtiszteltetést is.) De hogy mit jelentett e (zarándi–bihari–aradi–békési–csanádi) táj magyar világát megörökíteni igyekvő írónak – szerénységünknek – az ő barátsága, tán ideróható. Alakuló, lassan kész, Lönni vagy nem lönni című kisiratosi falurajzom odaadó munkatársa lett; segített, amiben csak lehetett. Tanulmányaimhoz szükséges adatok sokaságát nyújtotta, elvitt jó emlékezetű idős emberekhez, vagy más forrásra hívta föl a figyelmemet; ha nem tudom, hogy nála (Kürtösön, Kisiratoson) sosem vagyok hívatlan vendég, ritkábban fordulok meg errefelé, s biztos, hogy soványabb lenne a falurajzom. Mellettem állna most is – például rendíthetetlen hitével, hogy érdemes. Érdemes dolgozni, küzdeni, hinni. Álmodni! Valami jobbat. (Ha a végén meg-megroggyanunk is… nyilván valamennyien.) Dr. Almási Béla (1947–2009) e napon, május 15-én hunyta le végleg a szemét. Emlékét sokan őrizzük, munkáját… – ha szabad ezt mondani: – folytatjuk. Mert van mit továbbvinni. Máltai ház, tájház, gazdakör, önálló község, magyar érdekvédelem (…s mi minden még!) őrzi valamikori ittlétét. Sarusi Mihály. Nyugati Jelen (Arad) 2014. december 2.Múltidéző könyvbemutató KisiratosonA szórvány kultúrkörben zökkenőmentes az összefogás, felhőtlen a kezdeményezőkedv – a jöttünk, láttunk/láttattunk, győztünk elv –, az értékmorzsák tisztelete. Amikor Hadnagy Dénes, a kisiratosi Páter Godó Mihály Általános Iskola igazgatója azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy közös erővel szervezzünk egy Brauch Magda-estet a faluban, úgy éreztem, évek távlatában néhai Almási Béla egyik végakarata érvényesül, hisz betegsége, majd halála ezt a tervét szintén irgalmatlanul áthúzta. Ezután is a sors rendezkedett: a Tulipánban ad hoc találkoztam Brauch Magdával. Nyitottsággal és természetes egyszerűséggel bólintott rá a felkérésre. Beszélgetésünkhöz csatlakozott Berecz Gábor, a Kölcsey Egyesület titkára, aki éppen az alig egy hónapja megjelent Prohászka Elvira-kötetet készült Kisiratosra hozni. Kész is volt a kettős könyvbemutató elképzelése. Almási Vince polgármester termet, vendéglátást kínált, és – ami elengedhetetlen és meghatározó mozzanat – közönségtoborzást ígért. Bár a hét folyamán szülői értekezlet volt, így az iskola minden tanulójának hozzátartozója kezébe vehette a meghívót, és bár felhívásunk a könyvbemutató napján megjelent a sajtóban, kevesen jöttek el a november 29-én 16 órától kezdődött rendezvényre. „Aki nem jött, bánhatja!” – tréfálkozott Berecz Gábor, és egyöntetűen bólogattunk, mert meghitt, családias, joviális beszélgetéssé alakult a hivatalosság feszengéseitől mentes esemény. Brauch Magda elsőként a korábban megjelent „Jó szóval oktasd, játszani is engedd” nyelvőrző kötetét mutatta be, miközben interaktív módon górcső alá kerültek az anyaországi, erdélyi és végül a térségi nyelvi bakik, például a gyakori és hibás „én tanulnák” a helyes tanulnék forma helyett; az „el birom olvasni”, az el tudom helyett; anem javallott „per pillanat” a pillanatnyilag helyett. A könyvcím nemcsak szép, de egyben a pontos alkotói irányvonalról tájékoztat, hangsúlyozta a stiliszta; értelemszerűen inkább hasznos nyelvi játékkönyv, semmint tankönyv. A vallomásos prózakötet kifejezést találónak vélte Brauch Magda legújabb, Személyi igazolvány című könyvének műfaji besorolásaképp, melyet két éve, karácsony másodnapján egy hirtelen felötlő emlék hatására kezdett írni. A kötetbe utolsóként sorolt Karácsony szombatján című írásból bontakozott ki a többi emlékkocka – a könyv alcíme is ez: Felvillanó emlékkockák. Ihletszerűen, az eddigi tudományos munkáitól eltérő rendszertelenségben, az őszinteség és becsületesség vezérelvével írt Brauch, akit – bevallása szerint – gátol az írásban a tudat, hogy megsérthet valakit. Akad tehát, amiről tudatosan hallgat, s ez írói szempontból nem feltétlenül előnyös – teszi hozzá a szerző. Így is összegyűlt már egy félkötetnyi újabb történet, mely folyamatosan gyarapszik. Prohászka Elvira – Mátyás Anna Rövidáru című regénye a Kölcsey Egyesület legújabb kötete. Az 1997-től újrainduló fecskés sorozat 28. darabja külalakjában elsőként tér el a múlt század negyvenes éveiben megjelent fecskés kötetektől. Az aradi származású képzőművész, Fritz Mihály fedélterve a regénybeli ezerkilencszázhúszas-harmincas évek aradi utcaképét idézi, összhangban az írás sajátosságával: a felvillanó korabeli aradi kereskedők világával, a politikai változások sodrásában élő helybeliek küzdelmeivel. Ruja Ildikó átfogó műelemzésével zárta bemutatóját Berecz Gábor. A kiadvány kapcsán adódott a vita: valóban nem társadalomregény-e az idézett mű. Brauch szerint mindenképpen az, hisz a cselekmény során tükröződnek az adott kor társadalmi viszonyai. A regény sajátossága előbukkanásának körülménye is: évtizedekig lappangott az írás, míg a családtól több kézen át majdani átdolgozójához, Réhon Józsefhez jutottak a megsárgult gépelt oldalak. Az est utolsó célkitűzése – a Kölcsey Egyesület helyi fiókjának létesítése – a nagyobb létszám reményében, egy komolyabb szervezés szándékával későbbi időpontra tevődött át. A fiókszervezet létrehozásának fontos hozadéka a közösséget érintő, érdeklő tematikájú előadások házhozszállítása lenne. Vajda Anna Noémi Nyugati Jelen (Arad) 2015. július 10.XIV. Kisiratosi NapokJúlius 17–19. között, péntektől vasárnapig XIV. alkalommal szervezik meg a Kisiratosi Napokat. A programsorozat pénteken 17 órától könyvbemutatóval indul a községi klubteremben, ahol Vida Gábor Falulátó, valamint Réhon József Zarándból nézve című jegyzet-fűzérét mutatják be Sarusi Mihálynak Aradról írt könyveiről. 19 órától a nagy kultúrotthonban népdal- és citeraestet szerveznek, ahol fellépnek a kisiratosi, a csorvási, a kétsopronyi, a pusztaföldvári és a nagyszénási citerazenekarok, valamint a helybeli, a nagyiratosi, a kisperegi és a tornyai népdalkórusok. Szombaton 14 órától lovas felvonulás a község utcáin, 15 órától kispályás labdarúgás, Kisiratos Kupa, 16 órától népviseleti seregszemle a főutcán, 17 órától a szabadtéri színpadon ünnepélyes megnyitó, Almási Vince polgármester köszöntője után ünnepi műsor, 19.30 órától Crypton Bűvész műsora, 20 órától a Moustache Band popkoncertje, 22 órától a Nox együttes énekesnője, Péter Szabó Szilvia koncertje, 23.50 órától tűzijáték, majd a fiatalok diszkó-mulatsága zárja a napot. Vasárnap 10 órától ünnepi szentmise a helybeli katolikus templomban, 11 órától Tájház látogatás, koszorúzás dr. Almási Béla tájházalapító síremlékénél, 10–13 óra között a futballpályán sportrendezvények zárják a XIV. Kisiratosi Napokat. A szervezők szeretettel várják a helybeli és környékbeli érdeklődőket. Balta János Nyugati Jelen (Arad) 2016. július 16.Folytatni, színesebbé tenni a közművelődési életetMozgalmas nyári és őszi program Kisiratoson Amikor legutóbb Kisiratoson jártunk, Korondi Józsa Erika polgármestert az idei kulturális program felől kérdeztük. – Polgármester asszony, Kisiratoson a szokásos, zsúfolt nyári programnak néznek elé? – A hagyományt mindenképp folytatni kívánjuk, ezért a most zárult tánctábor után, július 22–24. között kerülnek megszervezésre a Kisiratosi Falunapok. A rendezvénysorozat pénteken, a szokásos könyvbemutatóval indul, szombaton a hagyományos toborzást, illetve utcai felvonulást követően kezdődik a néptáncgála, majd a koncert. Vasárnap a szentmise után, ezúttal is megkoszorúzzuk dr. Almási Béla síremlékét. Utána hamarosan kezdődik az V. Kisiratosi Néptánc és Népdal Tábor, ahova szeretettel várunk minden szórványban élő magyar gyermeket vagy fiatalt. Azt szeretnénk, ha e hátrányos helyzetben élő magyarok is tovább gyarapíthatnák a néptánc-, illetve népdal-tudásukat. – A résztvevők számára térítéses feltételek mellett szervezik? – A Bethlen Gábor Alaptól nyert pályázati támogatásból megpróbáljuk a legcsekélyebb hozzájárulással biztosítani a részvételi, az étkezési és a lakhatási feltételeket. A bentlakóknak szállással, étkezéssel, zene-, illetve táncoktatással összesen 15 ezer forint, míg a helybeli otthonlakók napi háromszori étkezéssel, illetve a jelzett oktatással együtt, fejenként 100 lejt fizetnek a tábor egész időszakára. Ezenkívül szeptemberben van a falu templombúcsúja, ezt követően, szeptember 24-től újra meg akarjuk szervezni a népzene- és citerafesztivált. Ez is sok meghívottal jár, hiszen mi is sok helyre megyünk, ezért a vendéglátóinkat illik visszahívni. Mert a meghívásokkal együtt járó barátságokat nem szabad feladni. Megbeszéltük Almási Gábor tanárral, a kisiratosi Szalbek Kórus karnagyával, aki szeptember végén, október elején kórusfesztivált kíván szervezni. A fiatalok számára is jó pár kulturális rendezvényt, szórakozási lehetőséget kívánunk biztosítani. A jelzett programokkal párhuzamosan, új kezdeményezésnek számít a Savanyú-leves (becsinált-leves) Fesztivál megszervezése, aminek a szórakozás, a kellemes együttlét mellett az lenne a legfontosabb célja, hogy az idősebb helybeli asszonyok a főzőtudományukat átadhassák a fiatalabb korosztálynak. Ha ezen is túl leszünk, advent időszaka köszönt ránk, amikor is a nagy zsivajból kissé lecsendesedve készülünk a karácsonyra, természetesen ünnepi előadással. – Ahányszor a mostanihoz hasonló, a Temesvári Bokréta Néptánccsoport által szervezett tánctábor záróünnepségén bemutatott, színvonalas néptáncot látok, fájó szívvel gondolok a néhai, kisiratosi Gyöngyvirág Néptánccsoport előadásaira. Még mindig látom Gál Krisztián csodálatos szólótáncait, amikor hihetetlenül magasba ugorva, szinte úszva pörgött a levegőben, hogy a tánc ritmusára érjen földet. Gondolom, ön is emlékszik rá, ezért kérdem: van-e ötlet a régi csapatnak az összegyűjtésére vagy egy új gárdának az akkori színvonalra való fejlesztésére? – Folyamatosan próbálkozunk, ugyanis a Kisgyöngyvirág működik, Verbőczki Kinga foglalkozik velük, de tanév közben az iskolába is rendszeresen kijárt egy békéscsabai táncoktató, aki a gyermekek tánclépéseit pallérozta. Elismerem a Gyöngyvirág szép eredményeit, amelyekhez ezúttal is gratulálok, csakhogy a legtöbbjük elkerült Kisiratosról, máshol talált munkát vagy éppen továbbtanult, ezért a próbákat nem tudták folytatni. Amikor azonban itthon vannak, rendszeresen összeáll a csapat, amely megtisztel bennünket a fellépésével. Az irányba is gondolkodunk, hogy a nagyobbak tanítsák a kisebbeket, ezért ha valaki netalán hiányzik, pótolni lehessen. Nem véletlenül, hanem a helybeli néptánccsoport fejlődésének az előmozdítása érdekében is tervezzük a néptánctábort, ahol a gyermekeink sokat tanulhatnak. – Ehhez van-e megfelelő szakember? – A békéscsabai ifj. Szilágyi András az iskolában, az önkormányzat támogatásával oktatta néptáncra a gyermekeket, akik nagy számban vettek részt a foglalkozásokon. E tevékenységet folytatni kívánjuk, reméljük, a gyermekek is folytatják a tánctanulást. Tulajdonképpen a Bokréta Néptánccsoport most zárult tánctáborán is részt vehettek kisiratosi gyermekek, akik fel is léptek a záró előadáson. Amint a többi helybeli kulturális tevékenységnek a koordinálása, a néptáncoktatásnak a megszervezése is a kulturális referens feladata. Mivel az előző felmondott, az állás betöltése érdekében Bukarestbe küldtük a felterjesztést, remélem, szeptemberben a kulturális referens-állásra megtarthatjuk a versenyvizsgát, tehát hivatalosan is lesz gazdája e tevékenységnek. – Köszönöm a tájékoztatót! – Én köszönöm a lehetőséget! Balta János Nyugati Jelen (Arad) 2016. július 26.XV. Kisiratosi FalunapokRégóta nem volt ilyen sikeres rendezvény Amint azt előre jeleztük, a XV. Kisiratosi Falunapok pénteki programja a szokáshoz híven, ezúttal is könyvbemutatóval kezdődött, melynek során a kultúrotthon kistermében 18 órától két kiadvány került bemutatásra. A szépszámú egybegyűltet a prezídiumból Csányi Kálmán pusztaszabolcsi polgármester, az odavaló Czöndör Mihályné, Sarusi Mihály közíró és Szabó János író társaságában Korondi Erika polgármester köszöntötte. Örömének adott hangot, amiért a hagyományokhoz híven, a kisiratosi gyökerű Sarusi Mihály egy újabb kötettel ajándékozza meg olvasóit. Ugyanakkor elégedettséggel vegyes büszkeséggel beszélt a Pusztaszabolcs Önkormányzatának a támogatásával, a szakembereik közreműködésével készült Kisiratos kincsei címmel megjelent kötetről, amely a település értéktára. A továbbiakban felkérte Szabó János írót Sarusi Mihály Álompuszta című munkájának az értékelésére. Álompuszta, Kisiratos kincsei Szabó János előrebocsátotta: mivel már többször járt Kisiratoson, illetve betekintett a Kisiratosi Értéktárba, maga is kissé helybélinek érzi magát. A továbbiakban Sarusi Mihály Álompuszta (Színjáték két fölvonásban) című munkájáról kifejtette: ebbe egy háromfelvonásos dráma van belesűrítve. Témáját az 1950-es évek magyar életéből meríti, amelyben a polgár rájön arra a fontos dologra, hogy az irodalmat, a művészetet, de leginkább a színházművészetet a történelemhamisítás eszközévé tették. Ezt a kisiratosiak számára sem kell bővebben magyarázni, hiszen az idősebbek visszaemlékezhetnek az akkori idők mindenféle engedélyhez kötött, fokozott ellenőrzéssel nyomon követett, sorállással működött társadalmi életére, ami már magában is feszültségeket rejt. A címet – Álompuszta – egy létező magyarországi település, Állampuszta – büntetés-végrehajtási intézet helyszíne – adta. Ismertette a keresztnevekre, rokon megnevezésekre, foglalkozásnevekre, illetve rangjelzésnevekre hallgató szereplőket, akik az akkori társadalom jellegzetes figurái. A továbbiakban a szerzővel, Sarusi Mihállyal felváltva olvasott fel részleteket a párbeszédeken alapuló színműből, amelyet nemcsak szórakoztató, hanem igen tanulságos olvasmányként ajánlott hallgatósága figyelmébe Szabó János író. Sarusi Mihály a mű megírásának a motivációiról beszélt, ugyanis már az 1980-as években érezte: meg kell írnia a kisgazdák, a kulákok, a kertészek, sőt a nagygazdák, egyetlen gyűjtőszóval a parasztság drámáját. A felmenői között ugyanis majdnem mindenki földművelő volt. A velük az 1950-es években elkövetett parasztgazdaságok szétverésének a történetét, az 1956-es felemelkedésnek a lehetőségét a Kazal című dokumentumregényében írta meg. Az Új Magyarország napilap részletekben közölte. A szerkesztőkkel folytatott beszélgetéseken vetődött fel: mi lenne, ha a témát drámában is megírná? Nos, egy meghívásos, országos pályázati felhívásra megírta, csakhogy abban elvárás volt a kolbász témának a feldolgozása is. Azt úgy oldotta meg, hogy a mesebeli kolbászból font kerítést a gumibot támasztja meg. A közölt történetek valahol megestek, az akkori élet minden területéről meríti témakörét, szeretettel ajánlja a kisiratosi olvasóknak is. Korondi Erika polgármester miután megköszönte a szerzőnek és Szabó Jánosnak az érdekfeszítő könyvbemutatót, annak a reményének adott hangot, hogy Sarusi Mihály még számos könyvét mutatja be Kisiratoson. A továbbiakban a Pusztaszabolcs–Kisiratos közötti testvérkapcsolatok kiemelkedő eseményét, a pályázati támogatással, pusztaszabolcsi közreműködéssel elkészült Kisiratosi Értéktár fontosságát ecsetelte. A kiadványban Almási Gábor, Almási Vince, Németh Emese, Pataki Lehel Zsolt, Sarusi Mihály, Vajda Noémi, Vágner Szabó János és a jómaga írásai jelentek meg, sok fotóval. A szerkesztési, nyomtatási munkálatok olyan rövid idő alatt történtek meg, hogy maga sem hitte a Kisiratosi Falunapra történő elkészülését. A Kisiratos kincseicímű kiadvány előkészítő munkálatairól, a kisiratosi értékek számbavételéről, feldolgozásáról Czöndör Mihályné, a mű szerkesztője beszélt. Tekintve, hogy Czöndör Mihálynéval a kiadványról külön is elbeszélgettünk, a témára a közeljövőben visszatérünk. Csányi Kálmán pusztaszabolcsi polgármester ismertette a kiadvány elkészültének a feltételeit: 2012-ben az Országgyűlés a magyar nemzet egységétől vezérelve, törvénybe foglalta a magyar értékek összegyűjtését, megőrzését, általa összetartozásunk, nemzeti tudatunk erősödését. 2015-ben a külhoni települések is lehetőséget kaptak, hogy anyaországi partnertelepülésükkel együttműködve elkészítsék értéktárukat. A Földművelésügyi Minisztérium és a Hungarikum Bizottság támogatásával készült, Pusztaszabolcs Város Önkormányzatának külhoni, Kisiratosi Értéktár Projektjének nyertes HUNG-2015 pályázata. Fontosnak tartotta, hogy az együttműködés során pusztaszabolcsiak és kisiratosiak sokat tanultak egymástól értékeik felismerésében, azoknak megbecsülésében. Azokat egy kapcsos könyvbe gyűjtötték, hogy bármikor be lehessen kapcsolni újabb lapokat, amelyekből, ha összegyűlik még egy kiadványra való, újból könyv alakban jelentessék meg, hogy minél több emberhez eljuthasson. Ennek a pályázatnak a legnagyobb eredménye, hogy felismerjük, számba vegyük, jobban megbecsüljük a saját értékeinket. A Kisiratosi Értékbizottság elnöke, Almási Vince volt polgármester arról a lehetőségről beszélt, hogy a pályázat jóvoltából Kisiratos 200 kiadványt kapott, amelyeket igényre a lakosság között osztanak ki. Arad megye más települései, a Kisiratosi Értékbizottsággal együttműködve, anyaországi kormányzati támogatással elkészíthetik a maguk értéktárát, ami később bekerülhet az Erdélyi Értéktárba. A könyvbemutatók Sarusi Mihály kötetének a dedikálásával, kellemes beszélgetéssel zárultak. A pénteki program további részében, a kultúrotthon nagytermében Korondi Józsa Henrietta konferálásával előbb György Botond, majd András Előd humoristák szórakoztatták a nagyszámú közönséget. A humorest után a Rózsa Presszó udvarán késő éjszakáig tartott a retróbuli, amelyen sokan mulattak. Szombati programok Délután egy órakor indult a bográcsfőző verseny, majd valamivel 17 óra előtt a Kisiratos központjában lévő orvosi rendelőtől zenekísérettel indult a népviseletbe öltözött néptánccsoportok színes menete, amit a helybeli Kisgyöngyvirág vezetett. A központi útkereszteződésben, ugyancsak zeneszóra, körtáncot jártak, majd bevonultak a szabadtéri színpadhoz, amelynek a nézőterén egyre nőtt a tömeg. Köszöntők Korondi Józsa Henrietta műsorvezető köszöntötte a közönséget, majd a színpadra kérte Korondi Józsa Erika polgármestert és Péró Tamás RMDSZ-Arad megyei ügyvezető elnököt, megyei tanácsost. A polgármester szeretettel köszöntötte a helybeli és környékbeli nézőket, a fellépőket, kiemelten köszöntötte az anyaországi, illetve a megyebeli polgármestereket, alpolgármestereket és küldöttségük tagjait. Név szerint megemlítette a pusztaszabolcsi, a lőkösházi, a kevermesi és az Úri-beli küldöttségeket. Ezt követően a falunap értelmét ismertette, amit Szent Anna napjához kötöttek. 15 évvel ezelőtt dr. Almási Béla és Almási Vince kezdeményezte az I. Falunapot, amit azóta minden évben megszerveztek. Azok az itthoni és az elszármazott kisiratosiak újratalálkozásának az örömünnepeivé váltak. Majd ismertette az előző nap bemutatott két kiadvány címét és fontosságát. Szintén fontos, hogy a közösség tagjai higgyenek az összefogás erejében. Tudniuk kell, hogy mindazt, amit a faluért tesznek, azt a családokért, a gyermekeikért is teszik. A kultúra, a zene, a tánc, a hagyományok őrzése olyan lelki többletet ad, ami feltölt, elengedhetetlen a dolgos hétköznapokban. A falunapok rendezvénye kiváló alkalom a meglévő hazai és nemzetközi kapcsolatoknak az ápolására, a bővítésére. Szóljon ez a nap a vidámságról, emlékezzenek a résztvevők, hogy Kisiratos napján jól érezte magát a település apraja-nagyja, de a vendégeik is. Miután megköszönte az önkéntes segítők, a szervezők munkáját, minden résztvevőnek jó szórakozást kívánt, majd átadta a szót Péró Tamásnak. Az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke köszöntőjét követően 3 gondolatának kívánt hangot adni: mindig szívesen érkezik a vendégszerető Kisiratosra, ahol köszönet jár a lakosságnak, amelynek nagy többsége a tulipánra voksolt az elmúlt önkormányzati választáson. 2016 választási év, vagyis önkormányzati mögöttünk, parlamenti választások előttünk, amelyeken a cél visszaszerezni az Arad megyei magyarság törvényhozási képviseletét. Arra kisiratosi is pályázik, ezért kéri a helybeliek támogatását. Ha sokan segítenek a falunap megszervezésében, bizonyára mindnyájan jól érzik magukat, ezért nekik is, a vendégeknek jó szórakozást, kellemes együttlétet kívánt. Népzene- és néptáncgála A műsorvezető a házigazdák nevében a kisiratosi Napraforgó citerazenekart szólította, amelynek tagjai Juhász Kálmán vezetésével először szerepeltek közönség előtt, gyermekdalokat adtak elő vastaps közepette. Utánuk a majláthfalvi Százszorszép néptánccsoport dél-alföldi és marosszéki táncokat adott elő Orbán László koreográfiájára, szokásukhoz híven, látványosan kiforgatva a lányokat. Ezt követően a nagyzerindi Ibolya tánccsoport igen fegyelmezett szilágysági és békési szlovák táncai következtek ifj. Szilágyi András koreográfiájára, Kiss Csilla vezetésével. Utánuk a kisiratosi Kisgyöngyvirág kalocsai táncai arattak kitörő sikert Verbóczky Kinga vezetésével. Mint az utóbbi években rendszeresen, Pusztaszabolcs Város Önkormányzatának a jóvoltából idén is kiosztották a művelődési életben is tevékenykedő, legjobb tanulónak járó Arany László-díjat, amit a színpadon Csányi Kálmán polgármester ezúttal Pelle Patrik VIII. osztályos tanulónak adott át. Értékelőjében a polgármester a 2003-ban alapított díjról elmondta: a partnertelepülés végzős diákjának a jó tanulmányi eredményei mellett kiemelkedő közösségi munkát is végeznie kell. A díjra minden évben jelölteket kérnek, akik közül maguk választják ki a díjazottat. Idén az önkormányzat választása Patrikra esett, aki az emléklap mellett 100 ezer forintot is kapott, amit arra költ, amire akar. Miután sikeres továbbtanulást kívánt Patriknak, akit meghívott Pusztaszabolcsra, mindenkinek további jó szórakozást kívánt. A néptáncműsor folytatásában a simonyifalvi Leveles, Farkas Tamás koreográfiájára szatmári, majd magyarpalatkai táncokat adott elő vastaps közepette. A következő szünetben ugyancsak a színpadon átadták a bográcsfőző verseny díjait. Haraszti Imre, Úri község polgármestere, a zsűri elnöke a kollégáival, Marikával és Ottóval értékelték a csapatok által főzött pörkölteket. Szerintük a 7 csapatból a legjobb a Sóvári csapat főztje volt. Mivel a zsűri véleménye igen megoszlott, két csapatnak is II. díjat adtak. Ezek a kisiratosi AMISZ, illetve a Nagycsapat. III. díjra értékelték a Norbert nevű csapat pörköltjét, IV. a Laen nevű csapat lett. Ezt követően a kisiratosi Dragon Klub karatebemutatója következett, ahol a legkisebbektől a felnőttekig minden fiatal megcsillogtatta cselgáncstudását, a szülők és a hozzátartozók nagy örömére. Utánuk a kisperegi Napraforgó tánccsoport Molnár Csaba betanításával előadott marosszéki forgatós táncának tapsolt a közönség. Ezt követően a Páter Godó Mihály Általános Iskola VII. osztályának a modern tánca hozta lázba a nézőket. A pécskai Búzavirág tánccsoport Engi Márta vezetésével igen tetszetős Küküllő menti táncokkal aratott nagy sikert. A népzene- és néptáncgálát a kisiratosi Kikelet citerazenekar zárta, amelynek tagjai Juhász Kálmán betanításával és vezetésével dunántúli, majd vajdasági dalokat játszottak, nagy sikerrel. Operett, koncertek A szombati programban stílusváltást jelentett a nagyváradi MM Pódiumszínház két tagjának az egyórás műsora, amelyen ismert operettslágereket adtak elő, vastaps közepette. Valamivel 21 óra után kezdődött Delhusa Gjon közel kétórás koncertje, amelyen saját, illetve más szerzők régi és újabb slágereit szólaltatta meg, amelyekre csoportokban táncolt az egész teret megtöltő közönség. 23 órakor kezdődött a Kerozin együttes koncertje, amely ha lehet, még fokozta a hangulatot. Utána közel 25 fiatal égő fáklyákkal felvonult a színpadra, ahol elénekelték nemzeti imánkat, majd az éjfélkor megtartott parádés tűzijáték következett. Éjfél után a fiatalok számára a helybeli strandon szerveztek diszkót, míg az idősebbek a Rózsa Presszó udvarán mulattak élő zenére hajnali 4 óráig. A XV. Kisiratosi Napok sikerének az érzékeltetésére csak annyit: amikor este későn hazaindultam, a községközpont minden mellékutcája, de a főutca is végig olyannyira meg volt telve parkoló autókkal, hogy újabbak már aligha találhattak helyet. A rendezvény sikeréért köszönet jár minden támogatónak, de mindazoknak is, akik az önkéntes munkájukkal járultak hozzá a vendéglátás, illetve a szervezés zökkenőmentes működéséhez! Balta János Nyugati Jelen (Arad) 2016. szeptember 12.Egy példaértékű kezdeményezés nyomábanKisiratos kincsei, sok település szolgálatára Amikor az idei Kisiratosi Falunapok megnyitójáról, a könyvbemutatókról írtunk, megígértük: visszatérünk a Kisiratos kincsei címmel elkészült értéktárra, ami Arad megyében egyedülálló kezdeményezés. A kiadványról a szerkesztővel, Czöndör Mihályné Joó Katalinnal beszélgettünk, aki előrebocsátotta: 2015 végén jelent meg a pályázat, aminek részét képezte a külhoni települések értéktárainak magyarországi partnerekkel közösen történő elkészítése. A pályázat feltétele volt a partnertelepülési viszony, aminek jóvoltából a Székelyföldön, a Vajdaságban és a Felvidéken is készülnek értéktárak. Ebben nemcsak egy-egy település, hanem egy egész tájegység értéktárának az elkészítésére is lehetőség nyílik. – Milyen kritériumok alapján választották ki a jelzett értékeket? – A nyilvántartásba kerülő, feldolgozandó értékek kiválasztásán már évek óta dolgozunk, tehát van rálátásunk az olyan helyi értékek felismerésére is, amelyekről a falubeliek esetleg nem gondolnák, hogy kulturális értékeket képeznek, hordoznak. Már több magyarországi település értéktárának az elkészítésében is segédkeztünk, amely során a lakosok is elmondhatják, mit tekintenek értékeknek. Ez azért is fontos, mert példának okáért a jelentősebb kisiratosi értékeket tovább lehet javasolni az Erdélyi Értéktárba. Az oda bekerülő értékek iktatásáról azonban egy magasabb fórum dönt. Ha a jelzett érték Erdélyen is túlmutat, a Hungaricum Bizottság elé kerülhet. Kisiratoson is van oda kívánkozó, például Páter Godó Mihály hagyatéka, ami már túlmutat Kisiratoson, ezért tagja lehet az Erdélyi Értéktárnak, de akár Hungaricum is lehet. – Melyek voltak a kisiratosi értéktár elkészítésének a lépései? – Tekintve, hogy csakis határon túli partnertelepüléseknek segíthetünk, első lépés volt a 2007-ben megkötött partnertelepülési szerződés, majd 2016. március 8-án Almási Vince kisiratosi és Csányi Kálmán pusztaszabolcsi polgármesterek együttműködési megállapodást írtak alá a Kisiratosi Értéktár Projektről. Ezt követően a pusztaszabolcsi munkacsoport a pályázati program és a módszertani anyagok alapján felkészült az értéktár létrehozásának a segítésére. Vagyis meghatároztuk: ki milyen tartalommal, milyen módszerekkel, mikor, hol, kiknek nyújt segítséget és ettől milyen eredmények várhatók. A módszerek közül a műhelymunka kapott kiemelt szerepet, de nagy hangsúlyt kaptak a megbeszélések, előadások, bemutatók, interjúk, illetve az úgynevezett „látó utak” által szerzett tapasztalatok. Kisiratoson megismerkedtünk az ottani munkacsoporttal, átadtuk nekik a módszertani és a segédanyagokat. A munka nálunk folytatódott, ahol a kisiratosiak háromnapos felkészítőn, majd a bizonyos „látó úton” megismerkedhettek nemcsak Pusztaszabolcs, hanem Fejér megye, benne Kiskunfélegyháza, illetve Veszprém nevezetességeivel is. Az értéktári munkafolyamat és gyakorlat, illetve a hungarikum törvény és végrehajtási rendeletének a megismertetése a partnereikkel tájékoztatás útján történt. Ezt követte a gyűjtés módszereinek, az értéklista elkészítésének, az összegyűjtött értékek végrehajtási rendelet szerinti csoportosításának az elvégzése. Ezt követően Kisiratoson, értéklista alapján, értékfeltárás történt, melynek során szakirodalmi anyagot, interjúkat, fényképeket gyűjtöttünk az értékekről, amelyekről értéktárba kerülési indoklásokat készítettünk. Mindezeket értéklapokon dokumentáltunk. Közben a pusztaszabolcsiak kisiratosi értékúton vettek részt, megismerkedni a település értékeivel. Fontos lépés volt a Kisiratosi Értéktár Bizottság létrehozása, a szervezeti működési szabályzat alapján. Ezt követően a kisiratosi munkacsoport további értékek önálló feltárását végezte, a tervnek és a módszertannak, az előzetes egyeztetéseknek megfelelően. Ennek során a feltárt anyagot a helybeli civilszervezetekkel, a lakossággal és a képviselőkkel szembesítette, illetve további javaslatokat kért. Az elkészült értéklapokat elküldték Pusztaszobolcsra, az ottaniakkal állandó villámposta kapcsolatban voltak. Ott az értéklapokat a Kapcsos Könyvbe foglalták, majd elküldték a Kisiratosi Értéktár Bizottsághoz. A Kisiratos kincsei kiadvány összerakása, a képeslapok tartalmi és formai megjelenésének a megbeszélésére 2016. június 8-án került sor a két csoport közös munkájával. Kisiratosi értékek – Melyek azok a kisiratosi értékek, amelyek helyet kaptak az értéktárban? – Azokat nyolc csoportba soroltuk: I. Agrár- és élelmiszer-gazdaság, ahova az üvegház, a kisiratosi kenyér, Vígh Irénke tortái és a méhészkedés került. A II., Egészség és életmód csoportba a savanyú leves, a Pió atyáról elnevezett gyermekotthon, gyógynövények és házi praktikák, kézimunkák kerültek. A III., Épített környezet csoportba a jellegzetes régi épületek, a kultúrház, az iskolaépület, a halottasház, a templom és a parókia tartozik. IV. csoport: Ipari és műszaki megoldások. V. Kulturális örökség, ahova az 1881. szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére felszentelt római katolikus templom, a díszpolgárok szellemi öröksége, dr. Almási Béla, a Kisiratosi Tájház, a kisiratosi népi gyermekjátékok, nyelvjárások (Vajda Noémi, Öregapám mesélte; a Páter Godó Mihály jezsuita atyáról elnevezett általános iskola tevékenysége; Péter Godó Mihály jezsuita atya öröksége; a II. világháborúban elesett kisiratosiak emlékműve; a halottak elbúcsúztatása versben, illetve a temetés előtti virrasztás énekes asszonyokkal. Temetéskor a kiharangozás módja; a Nemzetközi Citera-, Népzenei és Néptánctábor; a hagyományos falunapok; a kunhalmok Kisiratos történetében; a tizennyolc évesek ünnepe; a település jelképei; tablógyűjtemény 1952-től; alkotótábor; a Rónasági citerazenekar; a Szalbek Vegyes kórus; népzene és néptánc; anyakönyvek a XIX. századból. A VI. csoport a sportot öleli fel. A VII. csoport a természeti környezet: Kisiratos természeti adottságai, a Rónaság; a kisiratosi gyógyvíz. A VIII. csoport a turizmus és vendéglátás: Kisiratos Kupa, fogathajtó verseny. E hosszú névsor végén szerepel: a Kisiratosi Értéktár Bizottság fenntartja az értéklista változtatásának, bővítésének a jogát. Vagyis, ha új értékek kerülnek felszínre, azokat a Kapcsos Könyvbe foglalják. Ha az összegyűlt anyag megér egy újabb kiadványt, abba foglalják. Várják az értéktárigénylőket – Hogyan lehet az értéktár elkészítését kiterjeszteni más Arad megyei vagy bánsági településekre? – Ahogyan mi mentoráltunk más településeket, úgy a kisiratosiak is segíthetnek e témában más Arad megyei településeket. Azért is tettünk meg mindent a kisiratosi értéktár elkészítéséért, dolgoztunk együtt az általuk kijelölt személyekkel, hogy a közös munka folyamán megtanulják, hogyan kell nyilvántartásba venni, feldolgozni a helybeli értékeket, hogy a továbbiakban ők is segíthessenek más települések értéktárainak az elkészítésében. Őszintén szólva e témában központi szerepet szántunk Kisiratosnak, amelynek a szakemberei segíthetnek más településeknek is az értéktáraik elkészítésében. Tulajdonképpen az értéktárak elkészítésének a szükségessége Lezsák Sándornak és munkatársainak a fejéből pattant ki. Mert nagyon fontos a kulturális értékeinknek az összegyűjtése, valahol történő nyilvántartása, a megőrzés biztonsága érdekében. Az értéktárban szereplő értékeket ugyanis életre lehet kelteni, azok turisztikai vonzatot képezhetnek. Kisiratoson eddig is vigyáztak az értékekre, hiszen a Pro Ki Dor Egyesület eddig is egy sor hagyomány-, illetve értékmentő munkát végzett. – Kérem, ismertesse e hatalmas munkában részt vett személyek nevét! – Pusztaszobolcsról a Hagyományőrző Alapítvány munkatársai: Ádámné Farkas Beáta, Mányi Lajosné, Molnár Sándor, Bartókné Piller Magdolna, Fehér Mihályné, Rideg Lászlóné, László Jánosné, Ádám László és jómagam, Czöndör Mihályné Joó Katalin. A kisiratosiak közül Almási Vince – az Értéktár Bizottság elnöke –, Almási Gábor, Benedek Sándor, Korondi Józsa Erika, Németh Anna, Németh Emese, Pataky Lehel Zsolt, Sarusi Mihály, Vajda Noémi és Wágner Szabó János dolgozott a Kisiratosi Értéktár összeállításán. – A pályázat elkészítéséhez szükséges-e az önrész? – Nem szükséges, sőt előfinanszírozású. Vagyis amikor benyújtottuk a pályázatot, azt elbírálták, majd értesítettek a nyertes voltáról, megtörtént a szerződéskötés és küldték is a pénzt. Ez a pályázat 3 millió forint támogatást kapott, amiből a kiadvány nyomtatási költségei mellett eszközbeszerzési, étkezési, illetve utaztatási költségeket is fedezni lehet. A kisiratosiakat abból a célból vittük el Pusztaszabolcs környéki települések, turisztikai létesítmények megtekintésére, hogy az ottani tapasztalatok alapján maguk is könnyebben felismerhessék az itthoni értékeiket. Éppen ezért ajánlom más Arad megyei, esetleg bánsági vagy partiumi települések értéktárainak az elkészítését, hiszen annak turisztikai vonzata is lehet, nemcsak a települések jobb megismeréséhez, hanem a gazdasági fejlődésükhöz is hozzájárulhat. – Köszönöm a beszélgetést! – Én köszönöm a lehetőséget! Balta János Nyugati Jelen (Arad) 2017. augusztus 25.Nyári beszélgetés Kocsik József mezőgazdásszal„Mindent szívből tettem. A magyarságomért!” – Az én életem egészen más volt, mint egy átlagemberé. Így hozta a sors. – Éppen ezért érdekel. S ha engem érdekel, akkor valószínűleg érdekli az olvasókat is. – A háború után láttam azt a két katonát is – gyerekek voltak –, akik felrobbantották a Várhidat. És nem tudtak elmenekülni… Láttam kint, a tanyán, nem messze a várostól, ahogy kivégezték onnan azt a két embert; a gyerekek megmaradtak… Kuláklistára tettek bennünket, aztán el akartak vinni a Bărăganba. Attól megmentett Rangheț Jóska, az, akiről elnevezték a szerszámgépgyárat. Ő fazekasvarsándi volt, felesége, Éva temesvári. A húga szemben lakott velünk. Josif Ranghețnek volt egy velem egyidős fia. Elsőben ugyanabba az osztályba jártunk. Ezek illegalisták voltak. Elvitték őket. A gyereket is. A háború alatt anyámék bújtatták Évát. – Milyen nemzetiségű volt Rangheț? – Magyar. Éva is, meg ő is magyar iskolába jártak. Anyámék nem is tudták, hogy illegalisták. Csak azt, hogy magyarok, és Évát el kell rejteni. – Hogy szabadultatok meg a Bărăgantól? – Sógora, aki szomszédunk volt, felhívta telefonon Rangheț miniszter elvtársat. Lejött Aradra, a Mosóczy-telepi piactéren felállt egy ládára, magyarul szólt az emberekhez… És intézkedett. Megszabadultunk. „Egy padban ültem Csép Sanyival” – Hányban születtél? – Harminchétben. Betöltöttem a nyolcvanat. – Hol láttad meg a napvilágot? – Itt, Aradon, a Mosóczy-telepen. A Katolikus Gimnáziumban kezdtem az első osztályt. Utána különböző épületekbe fogadtak be minket, háború volt. Negyedik osztályban már a Vegyes Líceumba jártunk. Egy darabig Návrádi Ágoston, az igazgató is tanított. Aztán egy új törvény nyomán kihelyeztek a Mosóczy-telepi iskolába. Nyolcadikban újra bejöttünk. Czédly Károly volt az osztályfőnökünk. Szerettem iskolába járni, mert ott nem kellett dolgozni. Tíz osztály után érettségiztünk, 1954-ben… Egy padban ültem Csép Sanyival, aki később neves újságíró lett. – Kire emlékszel középiskolai tanáraid közül? – Legkellemesebb emlékeim Ficzay Dénessel kapcsolatosak. – Ezt sokan állítják… Mi következett az érettségi után? – Mivel kuláklistán voltunk, szó sem lehetett egyetemről. De hát én fociztam jó ideje. Betettek az AMTE első csapatába. „Hatéves koromtól volt pónilovam” – Mióta rúgtad? – Először kilencéves koromban jelentkeztem az ITA mezítlábas törpecsapatába. – Mitől volt mezítlábas az a csapat? – Akkoriban minden törpecsapatban mezítlábasan játszottak a gyerekek. A háború után nem volt pénz, és a gyerekcsapatokban senkit sem engedtek cipőben pályára lépni, nehogy letapossa azt, akinek nincs csuka a lábán. – Eszembe jut, hogy nemrég, amikor még működött a sportüzletem, egy ismerősöm elhozta tízéves focista fiát, hogy vásároljon neki egy pár jó futballcipőt. A 70 eurós Nike-cipők közül egyet sem választott ki magának a gyerek, mert elmúlt évi modellek voltak… Lehet, hogy azok a mezítlábas gyerekek jobban tudtak gólt rúgni, mint a maiak?! – Az ITA-ban azt mondták, jöjjek vissza két év után. Felvettek viszont az AMTE törpecsapatába. Rá három napra balszélsőt játszottam. Tizenhét évesen bekerültem a nagycsapatba. ’54-ben, amikor érettségiztem, megnyertük a bajnokságot. – Mi történt veled az érettségi után? – Felfigyelt rám a kolozsvári egyetem. Felvettek az agronómiára. Az egyetem csapatába viszont nem kerültem be. Így aztán elkerültem Iași-ba. Onnan elküldtek Konstancára, a Dinamóhoz. – Végül elvégezted az agronómiát? – Hogyne, megkaptam a diplomát. És Konstancán kijártam egy elektromechanikai technikumot is. Hazajöttem Aradra. És elkezdtem dolgozni a Vagongyár szerszámműhelyében. – Mezőgazdasággal nem foglalkoztál? – A tanyán nőttem fel. Hatéves koromtól volt pónilovam. Gyakran az istállóban aludtam a béresekkel. Mindenem volt a tanya. – Szüleid ott laktak? – Szüleim egy percet sem töltöttek a tanyán. – Ők mivel foglalkoztak? – Édesapám nagyon intelligens ember volt. Rengeteg könyve sorakozott a polcokon. Kereskedelmi felsőiskolába járt, és mezőgazdasági akadémiát végzett Budapesten… Dédnagyapám szerezte a vagyont, pécskai parasztemberként. Tizenegy fia volt. Lócsiszárként is tevékenykedett; a Monarchiának hozta a lovakat abban az időben. Tizenegy fia közül mindössze három jött haza az első világháborúból. Így a föld egyben maradt. – Jól érezted magad a szerszámműhelyben? – Voltak nézeteltéréseim a főnökömmel… Aztán átkerültem a hegesztő-laboratóriumba. Közben elvégeztem az edzőiskolát. Nem jött be. Aztán kijártam a bírói iskolát. Az nagyon bevált. Tizenhárom évet bíráskodtam a megyében. A hegesztéstől mentem nyugdíjba. „Több ezer tagunk van. Nem csak magyar, román gazdák is” – Nem értem, mi a köze a hegesztésnek a mezőgazdasághoz! Hogy kerültél a Romániai Magyar Gazdák udvarába? – A forradalom után hívtak az RMDSZ-hez. Azelőtt, amikor politikáról hallottam, elszaladtam. Akkor odamentem. Mindent elvállaltam. Én voltam az első ügyvezető titkár, a „kultúros” Kocsik József csicskása lettem; mindenhova küldött, tettem-vettem. Amikor március végén Cziszter Kálmán lett az elnök, megkért, hogy menjek el Kolozsvárra mint mezőgazdász. Ott feladatként kitűzték, hogy alapítsam meg Aradon a Romániai Magyar Gazdák Egyesületét. Találtam két nagyszerű társat Fazekas István, a barackai borgazdaság vezérigazgatója és a kisiratosi Almási Béla doktor személyében. Egy év után megválasztottak elnöknek. – Gondolom, nem bántad meg, hogy elvállaltad. – A mezőgazdaságban rengeteg csodálatos dolgot láttam: például azt, hogy egy hektáron több mint egy vagon búza terem, kukoricából több mint másfél vagon… Láttam egy gazdaságban 150 hektáros mákültetvényt, amit drónokkal tartanak megfigyelés alatt. Bármelyik magyarországi mezőgazdasági kutatóintézetbe nyílt utam van. – Említenél valami különlegeset, amit elértél az Egyesület élén? – Az országban nincs még egy olyan egyesület, mint a mienk. Több ezer tagunk van. Nemcsak magyar, hanem román gazdák is… Egyszer, amikor kiöntött a Körös, 2500 hektárra hoztunk kukorica-vetőmagot ingyen Magyarországról. S ezt még többször megismételtük. „Nagy csoda történt… Isten keze biztosan benne volt!” – Hiszel Istenben? – Nem hiszek. Meg vagyok győződve létezéséről… A Katolikus Gimnáziumban, első osztályban, a Zárdában egy délután Grúber tisztelendő „bácsi” bejött az osztályba, és megkérdezte: „Hány Isten van, kisfiam?” Rávágtam: „Egy Isten, tisztelendő bácsi.” Olyan hatalmas frászt kaptam, hogy ma sem hallok jól az egyik fülemre. Állítólag azt kellett volna mondanom, hogy: „Csak egy Isten van.” Én azóta nem léptem be a templomba. – Végül is, milyen a viszonyod Istennel? – Egyáltalán nem hittem benne. Addig, míg nem találkoztam vele… – Vannak ellenségeid? – Inkább irigyeim. Pedig nincs semmim. Engem a környék összes polgármestere a tenyerén tart. Nem tudják, hogy hova tegyenek. – Félnek a szádtól? Attól, hogy szókimondó vagy? – Én sohasem bántok senkit. De ha helyzetbe kerülök, akár tíz év után is, megkapja. – Egészséges vagy? – 75 éves koromban olyan beteg lettem, hogy alig kaptam levegőt, két lépést sem tudtam szaladni. Elmentem az orvoshoz. Azt mondta, ha három héten belül nem operáltatom meg magam, nagy baj lesz. Egy nap kisétálok a kertbe. Egy tizedmásodperc alatt valami különösen titokzatos dolog történik velem. Ma sem tudom, mi. Attól a pillanattól kezdve úgy kapok levegőt, mint régen. Utána legalább tíz négyzetmétert felástam a kertben. Attól kezdve kilométereket tudok futni. – Mit gondolsz, mi történhetett veled akkor? – Nagy csoda történt… Isten keze biztosan benne volt. „Életem legszebb időszakát élem” – Értek nagy veszteségek életed során? – Egyik legnagyobb veszteségem a fiam tragikus halála volt. A másik az, hogy elvesztettem azt a nőt, akit a legjobban szerettem. Halála előtt arra kért, vigyek be hozzá a kórházba három szál vörös rózsát. – Nyolcvanévesen megfordulsz még néha egy-egy csinos nő után? – A szép mindig tetszett. Azt hiszem, mai napig több barátnőm van, mint barátom. – Félsz az öregségtől? – Nem. Mert nincs öregkor… A betegségtől félek, de tudom, hogy nem leszek beteg. Naponta négyszer meditálok. És légzési gyakorlatokat végzek. – Boldog vagy most? – Igen, úgy érzem, hogy most vagyok a legboldogabb. Bár a munkám sosem volt megfelelően elismerve, olyat csináltam, ami egyáltalán nem volt ebben az országban. Semmit sem teszek tudatosan, de mostanában minden sikerül nekem. Életem legszebb időszakát élem. A jelenem nagyszerű. Büszke vagyok a múltamra… És elmondhatom, hogy az életemben még sohasem fordult elő, hogy leüljek valakivel egy asztalhoz – mint most veled –, és elmondjam intim dolgaimat. – Semmiféle elismerést nem kaptál tevékenységedért? – Nem éppen. Amikor Brüsszel felfigyelt ránk, kaptam az Aradi Kereskedelmi, Mezőgazdasági és Ipari Kamarától egy oklevelet, amelyben elismerik az Agromalim Vásár megszervezéséért végzett munkámat, meg a román mezőgazdaság fejlesztéséért kifejtett tevékenységemet. Legértékesebbnek tartom az Ezüstfenyő-díjat, amit Markó Bélától kaptam 2005-ben. Megemlíteném, hogy Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgárává választottak. És még van néhány… „Nem ijedek meg semmitől” – Szeretsz utazni? – Szeretek. – Merre jártál? – Az országon kívül voltam Párizsban, Bécsben, Berlinben, Krakkóban, Magyarország mindegyik tanyáját ismerem, az egész Szovjetuniót bejártam… És nemrégen Brüsszelbe is meghívtak. – Hivatalos úton jártál Brüsszelben? – Igen. Az Egyesületnek van 4-5 ezer román tagja. Amikor meghívtak, azt kérdezték, hogy lehet az, hogy egy magyar egyesületnek ennyi román tagja van? – Sok olyan embert ismersz, akit fontosnak tartasz? – Fontosnak tartok sok nagyszerű embert, akik a kutatóintézetben dolgoznak Szegeden, akikben annyi emberség van, hogy az ritkaság. Következnek akadémikusok, politikusok, köztük Jakab István, a Magyar Országgyűlés alelnöke, a MAGOSZ (Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége) elnöke, aki 20 éve segíti önzetlenül egyesületünk munkáját. – Milyen politikai beállítottságú vagy? – Rossz politika nincs, csak rosszul lehet csinálni. – Hibáztál sokat az életben? – Igen, hibáztam. Vannak dolgok, amelyeket egyáltalán nem csináltam meg. Magamért nem tettem semmit. Mindent megkaptam az élettől. Most rendkívül biztos vagyok magamban. Nem ijedek meg semmitől. „Láttam a miniszterelnök házát” – Hallottam, hogy idén Felcsúton is jártál. – Láttam a miniszterelnök házát. Öt méterre van a stadiontól. Az a stadion egy műemlék. – Makovecz Imre tervezte… Orbán Viktorral nem találkoztál ott? – Többször találkoztam már vele. Remekül tud társalogni. Egyből letegezett. De most ott nem láttam… A Puskás Akadémia hoteljében szálltunk meg. Három napot töltöttünk ott. Minden komfortot biztosítottak. Amikor megérkeztünk, rögtön mindegyikünk mellett megjelent egy ember. Kettőnkkel ketten jártak. Minden lépésünket irányították. – Milyen rendezvényen vettél részt? – Háromnapos szimpóziumon voltunk, nyolc ország képviselői. Nagy Zsolttal, ifjú falugazdánkkal szerepeltünk az Egyeztető Fórum mezőgazdasági témájú gyűlésén. – Tetszett Felcsút? – Nagyon szép a terület. Takaros parasztházak. Az Orbáné is az. – Hogy érezted magad ott? – Azt láttam, hogy azok az emberek szeretnek engem. „Brüsszelben naponta háromszor esett az eső” – Kimaradt-e valami fontos kis csevegésünkből? – A 2016 decemberi, brüsszeli látogatásom az Európai Parlamentben. És főleg az, hogy én ott szót kaptam. Egész Romániát képviseltem. – Milyen nyelven szólaltál fel? – Magyarul. Ott mindenki azon a nyelven hallgat meg, amelyiken akar. – Miről beszéltél? – Elmondtam, hogy Aradról érkeztem, kisebbségi csoporthoz tartozom, magyar vagyok, egy mezőgazdasággal foglalkozó egyesület tagja… – Tetszett a város? – Brüsszelben naponta háromszor esett az eső… – Élvezted a látogatást? – Nagyon emberségesen bántak velem. Én itthon nem szoktam az ilyesmihez. Már vártak, pedig nem is ismertek. Csak a reggelire felszolgált kagylókat és egyéb tengeri herkentyűket nem tudtam megkedvelni. *** – Hozzátennél még valamit? – Amikor megszerkeszted ezt az interjút, kérlek, arra ügyelj, hogy véletlenül se legyek benne istenítve. Add vissza azt, amit én tényleg végeztem ez alatt a 27 év alatt. Mindent szívből tettem. A magyarságomért! Annyi mindent lehetne csinálni, ha az ember EMBER lenne… – Az én életem egészen más volt, mint egy átlagemberé. Így hozta a sors. Juhász Béla / Nyugati Jelen (Arad) lapozás: 1-23
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
